Kerengő

Gróh János (1923-2007) festőművész, művészeti író, a BME Rajz és Formaismereti Tanszékének docense, 1948-ban lezárt tanulmánya Csontváryról a megírását követően nem jelenhetett meg, a szerző hagyatékában, kéziratban maradt fenn.
Gróh Gáspár Pethő Sándor-díjas irodalomtörténész, kritikus, esszé- és közíróval, a Magyar Szemle Füzetek sorozatban a közelmúltban megjelent tanulmány szerkesztőjével, édesapja, Gróh János Csontváry-tanulmányáról beszélgetünk.
A kötet Egy festő tisztelgése - Gróh János Csontváry-tanulmánya című bevezetőjében Gróh Gáspár többek között ezt írja: "Édesapám, Gróh János 1948-ban kapta meg diplomáját a Képzőművészeti Főiskolán, mestere Szőnyi István volt. A politikai fordulat meghatározta az akkor végzett fiatalok esélyeit: nemcsak megélhetésüket, hanem az általuk követendő esztétikai normákat is. Apám előtt ezzel gyakorlatilag bezárult a művészpálya lehetősége, a család anyagilag nem tudta segíteni...E rendkívül nehéz időszak előtt, legkésőbb 1948-ban írta kéziratban maradt tanulmányát Csontváryról, a letisztázott gépirat ebből az évből való. A szöveg nyilvánvalóvá teszi, hogy Csontváry képei lenyűgözték: az életmű titkai egész életében foglalkoztatták..."
(fotó: https://mmakademia.hu)